A be nem oltottságom története, s ahogy eljutottunk idáig

Szeretném leszögezni: NEM VAGYOK OLTÁSELLENES! Aki ismer, pontosan tudja, hogy bár az elején kétkedtem, mi több le is kicsinyeltem a hatásait (Lsd Dublin Café-ban való szereplésemet tavaly március-áprilisban). Viccesnek éreztem akkor, ahogy az emberek hirtelen maszkokat és WC papírokat vadásznak. Akkor még az “áldott” Facebook tagjaként néztem, hozzászóltam egy-egy kommentháborúhoz, ám az idő és a környezetem lassan de biztosan megváltoztatta a véleményemet a dolgok állásáról.

Kezdetben, ami miatt a hitetlenkedés talán erőt vett rajtam, az a belülről fakadó XXI. századot jellemző kényelemből származhatott. Ebben a kényelembe nem fér bele olyan, hogy járvány. Legalábbis az általunk idealizált “civilizált és fejlett” társadalomképbe nem fér bele ilyen böszmeség. Hosszú idő telt el tavaly március óta, amikor is szembesültünk az akkori lezárással, amelyet 2 hétre hirdettek, de már tudták, hogy hosszabb lesz, igaz azért mégsem olyan hosszúra tervezték. Két kézzel szórta az állam az igen nagylelkű segélyeket, mert ők is max 2-3 hónapra tervezték az egészet, ám ez bizony megdőlt, mert már lassan 1.5 év eltelt, s ott tartunk ahonnan elindultunk, annyi különbséggel, hogy most van oltóanyag.

Az oltóanyag. Na igen, ez is megérne egy misét, kezdve a mikrochip, Bill Gates, Donald Trump, Soros, és társaival. Nem mennék ebbe a témába bele, mert többek között ez volt az egyik oka annak, hogy a Facebook-ról leléptem, nem kellett a sok szellemi fertő. Mint kiderűlt, a Facebookon élők mind virológusok lettek az addigi politikai szakértőkből. A gyógyszerész-filmes- vitaminban utazó influencerből pedig Isten lett, akinek a szavát isszák-eszik, és nem ítélik meg annak súlyát. Mondjuk ekkora szakállal simán bármelyik ószövetségi karaktert rá tudnám illeszteni. Igaz az is, hogy sok háziasszony jutott el ideáig, hiszen az oktató videók megtették hatásukat náluk is, így a fakanál forgatás közepette szakértettek IS.

Visszakanyarodván a történetemhez, az oltóanyag jött, előbb a Pfizer (Katika, a mi fiúnk, akarom mondani mi honleányunk, akivel a miniszterelnökünk szívesen beszél a disznósajt komoly előállítási módszeréről, ami már-már hasonlít maga az oltóanyag előállításáéra) majd szépen sorjában a többi. Természetesen a politikai is közbe szólt,  így történhetett meg az, hogy egy jó oltóanyagot, csak mert az orosz medve állította elő, vagy épp ne adj Isten a vörös ördögöktől jön, azt nem kérik. Mondjuk ezen a fronton most már látható némi enyhülés, remélem most már az emberek lesznek a középpontban és nem a politika.

Vannak országok, ahol bár a politikai rendszer igen csak kérdőjeles, de oltóanyag terén nem töketlenkedett sokat, s fricskát dobva, ők beszerezték, bevizsgálták és oltották a jó népet. Hova tovább már ott tartanak, hogy választható is az oltóanyag, mintha egy vásárban lennénk. Én személy szerint csak egyfélére voksolnék, mert itt nálunk szerényebb a dolog, de azért is harcolni kell. És itt érünk a történetem lényegi részéhez.

Ahogy mondottam az elején, vártam az oltásomat. A korcsoportokra felosztott oltási menetrendek középső kategóriájába tartozom(47), nem szégyen az. Két hete anyóst vittem oltatni, most holnaptól már én regisztrálhatok. Itt egy picit megtorpannék, az anyóst illetve: Regisztrálás után csak vártunk, vártunk de semmi nem történt. Felhívtam a HSE-t, mondom nekik hello-bello, mire ők, ja pénteken mehet (szerda délután történt a beszélgetés). Kis kezeit csókolom, de jó hogy felhívhattam önöket, pláne, hogy elviekben előre értesítik az embert… Na mindegy, ő be van oltva, láttam, hogy fog velem is ez megtörténni.

Szóval, elviekben úgy indult, hogy Pfizer lesz a mi oltóanyagunk, nem titkolva örömöm ez iránt, de ahogy lenni szokott az élet közbeszólt, az én esetemben az ír kormány. Mivel becuccoltak a nem annyira sikeres Astrából, és az amcsi barátok J&J vakcinájából, gondolták mégis csak jó lesz ez a mi generációknak, s amit előtte mondtak, hogy rizikós, ááh az csak tévedés volt…. Pufff, nálam olyan gondok akadtak, hogy mivel a családban közeli felmenőimnél a vérrög, agyvérzés igencsak jelen van, volt, így én a rizikó csoportba tartozom. Írtam is egy levelet a GP-nek. Jött egy semmilyen válasz, teljesen másra felelve, mint amit kérdeztem, de a lényege az volt, hogy hívjam fel a HSE-t.

Megtettem, okosabb nem lettem, visszairányítottak a GP-hez. Írtam neki, hogy én nem vele akarom beoltatni magam kényelemből, és nem kerülni akarom az oltást, de van ez a tény ami miatt nekem az MRNS oltás kellene. Az email elküldése után kisvártatva felhívott és ezen hívás után realizáltam, hogy itt lehet libáért kapják az orvosi diplomájukat. Elkezdte nekem magyarázni, hogy kicsi az esélyem, hogy baj lesz, mert az immunreakció….. Mondom, álljunk meg egy szóra! Nem vagyok orvos, de ahol az immunreakció vérröggel járhat, főleg olyan kórtörténetnél, amit vázoltam, nem gondolnám, hogy azt az oltást kellene nyomni, amiben benne van a rizikó… Erre ő így válaszolt, nem tudja miért izgulok, elenyésző az esetszám, plusz még alig múltam 30!!!! Ekkor én diszkréten nagy levegőt vettem, s közöltem, majdnem ráhibázott kezeit csókolom, 47 vagyok…(ő a kezelő orvosom amúgy, s az emailben ezeket az adatokat meg is adtam). Zavart csend a túloldalon, majd annyi hallatszott, ne izguljak, valamikor lesz más oltóanyag is csak várni kell rá, most ez van és kész. Na, itt feladtam.

Vannak akik szerencsésebbek voltak és el tudták intézni az oltásukat, de a főváros és megyéje nem az a hely, nem az a város.

Összegezve a történetet, az én szemszögemből ami lejött: Ennyire felkészületlenül osztogatni az oltást azért mert ebből van sok, mérhetetlen felelősségtudat hiánynak tudom be. Konzultáltam magyar orvos ismerősömmel is, mielőtt bármi hülyeséget írtam volna az itteni dokinak, aki megerősített, hogy ahol volt agyvérzés a közeli családtagoknál, embólia stb, oda ezeket az oltóanyagokat nem adjuk.. Most ott vagyok, hogy holnap nem regisztrálok, kivárok, vagy haza reppenek mérgemben, mint sok más honfitárs és otthon oltatom be magam.

Ez itt Írország, 2021. május 18-án. Most nem írnám azt, hogy így szeretlek, mert nem lenne igaz. Minden más tekintetben azonban igen!

Norbi

Alapító és tulajdonos a (H)írmorzsák hír-blog oldalnak, 2016 óta. Szegeden született 1974-ben, nős két gyermek büszke apja. Érdeklődési területe a történelem, politika, és a gitáRock! 2008-óta él Írországban.

One thought on “A be nem oltottságom története, s ahogy eljutottunk idáig

Vélemény, hozzászólás?