A rockzene halott – mégis hiszek a feltámadásában

A rockzene, mint olyan a 60-as évek vége felé kezdett feljönni, és úgy mondanám, hogy kisebb-nagyobb átalakulással a 90-es évek elejéig tartotta magát. A legsikeresebb menetük talán a 80-as évek voltak, s ekkor voltak a leghangosabbak is. Sok kitűnő zenekar, előadó tette le ezekben az években a névjegyét. A 90-es évek azonban felőrölték a stílust, fura kreálmányok jöttek ki néha “rock ”  megnevezéssel, és már nem volt olyan, mint korábban.

A 2000-es évek is termeltek ki magukból jó előadókat, de valahogy a rockzene, amiért szeretjük, már nem annyira hozta az érzést – tisztelet a kivételnek -, mint a korábbi években. Nemrégiben egy videó ugrott fel a közismert közösségi oldalon, ahol 3 fiatal utcazenészt láthattunk zenélni Belfast központjában. Mind a három tag fiatal hölgy volt, a kornak megfelelően öltözve,  gitár, basszus, dob a kellékeik között. Unottan ráklikkeltem, gondolván amolyan “Barbie baba”-rockot fogok hallani, de be kell vallanom, hogy meglepődtem…

Nem azt kaptam amire számítottam, hanem egy igenis dögös kis RnR-t,  a törékenynek hitt ifjú hölgyek előadásában. A dal a Fleetwood Mac-től az Oh, well, bevezetésnek nem rossz, az már maga a gyönyör volt, amikor Black Sabbath, Cream, Jimi Hendrix, LED ZEPPELIN, Oasis feldolgozást toltak el vér profin. Reméltem, hogy a rock zene visszatér, de azt nem gondoltam, hogy eme három törékenynek tűnő gracia személyében. De kik is ők? Ehhez felkerestem a weboldalukat, ahol a bemutatkozásukból megismerhettem őket.

A testvérek, Mollie (20) és Mamie (16) McGinn, régi barátjuk, Orlaith Forsythe (20), 2018-ban megalapították a Dea Matronát szülővárosukban Belfastban, félelmetes tehetségükkel, álmaikkal felszerelkezve nekiláttak zenélni. Ez olyan jól sikerült, hogy Don Felder, az Eagles volt gitárosa lelkes támogatásáról adott hangot a triónak, mondván: „baromi jók vagytok, lányok!” A Dea Matrona izgalmassága  a klasszikus rock nagy női előadóinak energiájának felhasználásában rejlik, és abban hogy egyedi és üdítő hangzást hozz létre, amely leküzdi a mai túltermelt, túlszintetizált zenei légkört.

A lányok sikereit jelzi, hogy amikor Dublinban, vagy Belfastban lépnek is fel, koncertjeik teltházasok. Nem leszek meglepődve, ha pár éven belül a nagyobb színpadokon láthatjuk őket. A Spotify-on megtalálható az önálló kislemezük is, saját dalokkal, és például olyan követőkkel, mint Joe Bonamassa. Ami még megfogott, ahogy a két hölgy a gitárokat cserélgetik, bizonyítva azt, hogy nem csak egy hangszerhez értenek.

Ahogy írtam a főcímben,  “Hiszek a rock zene feltámadásában!”- Sok sikert nekik, a végére pedig jöjjön a Paranoid 🙂

Kép: Dea Matrona

Norbi

Alapító és tulajdonos a (H)írmorzsák hír-blog oldalnak, 2016 óta. Szegeden született 1974-ben, nős két gyermek büszke apja. Érdeklődési területe a történelem, politika, és a gitáRock! 2008-óta él Írországban.

Vélemény, hozzászólás?