A XIX. század második Mohácsa: Arad és a vértanúink

Erdélyi keresztények: Madách Imre: Az aradi sírra (kép)

Ennél jobb bevezetőt, nem gondolom, hogy tudtam volna nektek hozni a mai napra. Október 6. A magyar történelem egyik gyásznapja a sok közül, de az egyik, amely mélyen beivódott a magyar emberek lelkébe. Amolyan „rendszerváltás” volt az 1848-49-es forradalom, amely az európai abszolutizmus utolsó bástyája ellen küzdött a polgári átalakulásért.

Európát ezekben az években forradalom járta át, monarchiát döntött meg, új eszméket honosított meg, ugyanakkor elültette a csíráját egy nagyobb konfliktusnak, amely majd 1914-re fog beérni, de az már egy másik történet. Európában a forradalmak megbuktak, a magyar szabadságharc volt az, amely a legtovább kitartott, és tett tanúbizonyságot a hősiességről. A magyar korona népeinek volt ez a csatája az abszolutizmus ellen. Amikor a 1848-49-es forradalomról beszélünk, hajlamosak vagyunk elfeledkezni azokról a nemzetiségekről, akik harcba szálltak velünk a szent célért. A forradalmunkat, mint a többi európait a Szent Liga leverte, mondhatni az első orosz intervenció ekkor történt meg. A Habsburgok nem bírtak velünk, az ifjú Ferencz József kézcsókkal, és térdepeléssel tudta rávenni az orosz cárt, hogy megmentse az égéstől.  Az oroszok jöttek, mint majd 100 évvel később is, és győztek. 1849. augusztus 13.-án Világosnál, Görgey Artúr letette a fegyvert az oroszok előtt. Fontos tudni, hogy csak az oroszok előtt volt hajlandó ezt megtenni, belerúgva az ekkorra már igen megtépázott Habsburg sasba.

Ez a fricska az osztrák sógorok felé megtette a hatását. A fegyverletétel után véres megtorlásba kezdtek. Több száz civilt, katonát ítéltek halálra, illetve a hadifogoly katonákat erőszakkal sorozták be a Habsburg csapatokba. Ki volt adva, hogy a magyar tiszteket is megillető puska általi kivégzést nem foganatosítathatták, helyette mint a közönséges bűnözőket kötél általi halálra lehetett csak ítélni. Ferencz József kinevezte Haynaut Magyarország teljhatalmú kormányzójának, szabadkezet kapott a minél véresebb megtorlásra.

Az aradi vértanúk több nemzetiségűek voltak, akik a szent ügyért, a Szent Korona országáért harcoltak vállvetve. Haynau alig várta, hogy a hadbíróság előtt kimondják rájuk az ítéletet. Némely esetben csalódnia kellett, mert páran elkerülték a kötelet, és rangjukhoz méltóan, golyó általi halálra ítélték őket.

Feszegessük még egy kicsit! NEMZETI HŐSEINK: | OLKT.net
NEMZETI HŐSEINK. Forrás: OLKT.net

Lázár Vilmos (örmény)

Desseffy Arisztid (magyar)

Kiss Ernő (örmény)

Schweidel József (magyar)

Ők, Lázár kivételével mind tábornoki rangban szolgálták a forradalom ügyét. Kiss Ernőt kétszer kellett meglőni, mert az első sortűz csak a vállán sebesítette meg. Őket reggel, fél hatkor végezték ki.

Reggel hatkor aztán végrehajtották a kötél általi kivégzéseket is: Poltenberg Ernő (osztrák), Aulich Lajos (német), Damjanich János (szerb), Knezic Károly (horvát), Láhner György (német), Leiningen-Westerburg Károly (német), Nagysándor József (magyar), Török Ignác (magyar), Vécsey Károly (magyar). Vécsey Károly külön büntetése volt az, hogy végig kellet néznie, ahogyan társait kivégzik. Ezt Haynau Damjanichra szerette volna hagyni, de a katonai bíróság felülírta ezt. A kivégzés után közszemlére tették a tetemeiket. Az agyonlőtteket az aradi vár sáncárkába, a felakasztottakét pedig meztelenre vetkőztetve a bitófa tövébe tették, a ruháikat a hóhérnak adták a kor megfelelő szokásának illően, majd később a bitófát melléjük döntötték.

Haynau és törzskara 1849. augusztus 9-én Kis-Becskereknél
Haynau és törzskara 1849. augusztus 9-én Kis-Becskereknél

Jellemző eme kegyetlenkedésekre, hogy Miklós cár igen erős rosszallását fejezte ki Ferenc Józsefnek, és diplomáciai jegyzéket küldött neki, amiben leírja, hogy olyanokat is kivégeztetett, akiknek ő, a cár személyesen garantálta a biztonságukat. Az aradi 13-nál sajnos nem állt meg a gépezet. Haynau még kivégzett tiszteket, akik nevét szintén meg kell említenünk, mert ők is a hazáért tettek:

Norbert Auffenburg (Ormai), akit 1849. augusztus 22.-én végeztek ki(német).

Hruby Gyula, 1849. Augusztus 20, Görgey Artúr szárnysegédje volt (szlovák).

Kazinczy Lajos, 1849.október 25.-én végezték ki. Ha ismerősen cseng a neve, nem véletlen, ő volt Kazinczy Ferenc fia. Őt hívják a 15. vértanúnak.

Ludwig Hauk , 1850. február 19-én végezték ki.

Október hatodika tizenötödik vértanúja – Fekete Imre. Az 1849. október 6-án kivégzettek közül valamennyien ismerjük Batthyány Lajos nevét, s tudjuk azt is, hogy aznap Aradon kivégezték a honvédsereg tizenhárom vezetőjét. Kevéssé ismert, hogy október 6-ának volt egy szinte névtelen vértanúja, akit aznap a pesti Újépület mögötti fapiacon ugyanúgy golyó által végeztek ki, mint Batthyányt. Az illetőt Fekete Imrének hívták.
Ő 1849-ben csatlakozott egy, Hont, Bars és Esztergom megyék határvidékén működő gerillacsapathoz, amelynek társparancsnoka lett. Augusztus első napjaiban egy éjszaka, egy bizonyos Zellyes (talán Zeléz vagy Zseliz) nevű községnél e gerillacsapat rajtaütött Achilles Grölleren, a cs. kir. 14. (Wohlgemuth) gyalogezred főhadnagyán, az orosz főhadiszállásról Bécsbe küldött futáron, annak tisztiszolgáján, valamint a kíséretükben lévő két polgári személyen, s foglyul ejtette őket. A hadügyészi előterjesztés szerint feltörték a főhadnagy utazótáskáját, elvették az abban található pénzt, s szétosztották maguk között; valamint elvették a főhadnagynál található hivatalos iratokat is.
Feketét kötél általi halálra ítélték, ezt Kempen altábornagy, a pesti katonai kerület parancsnoka jóváhagyta, ám a végrehajtást lőpor és golyó általi halálra enyhítette. Ítéletét október 6-án reggel 7 órakor hajtották végre.

Ne feledkezzünk meg Batthyány Lajos grófról, akit Pesten végeztek ki, szintén ugyanezen a napon, október 6.-án. Ő volt Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke. Batthyány felesége, Zichy Antónia grófnő engedélyt kapott, hogy a férjét még utoljára meglátogassa, ám Kanzler hadbíró százados tévedésből először Fekete cellájába vezette a grófnőt. „Midőn átléptem a küszöböt, ijedten megálltam, mert Lajos helyett egy sarokban a padon ülve megpillantottam egy sovány kis embert vászonba öltözve, ki engem meglátván, felkelt és csodálkozva nézett rám” – írta a grófnő visszaemlékezésében. Kanzler csak akkor vette észre a tévedését, amikor a grófnő szólt neki, s akkor vezette őt Batthyányhoz. Őt is kötél általi halálra ítélték, ám Batthyány felesége egy apró tőrt csempészett be neki, amivel súlyosan megsebesítette a nyakát, ezért nem tudták kötéllel kivégezni, így golyóáltali halálra változtatták át az ítéletet. Ez megint csak fejgörcsöket okozott Haynaunak, akit ekkor már egész Európa gyűlölt.

Haynau, a brescia hiéna, és az aradi hóhér

Láthatjuk, a magyar golgotának is nevezett (Kossuth hívta így) aradi események jelentősek voltak történelmünkben. A vértanúk nemzetisége is jól tükrözte azt, hogy nem az volt, ami meghatározta, ki harcol a koronáért, hanem a haza szeretete, amely akkor a magyar korona országát jelentette, benne az összes itt élő nemzetiséggel, akik a történelmünk folyamán többször szálltak hadba velünk együtt. Ma emlékezzünk, és ne feledjük el azt a célt amiért meghaltak, és mártírokká váltak! Béke poraikra!

Végszóként: A sors fintoraként azonban öregségére “magyarrá” tette az élet Haynaut: Szabolcs vármegyében vásárolt magának 700 holdas birtokot, ahol magányosan élt, a háztartást egy elesett bajtársának két lánya vezette – volt is miről pletykálni a környéken. A véreskezű gyilkos még magyarul is megtanult egy kicsit, főleg néhány cifrább káromkodást, a fűszeres magyar konyhát és a jó tokaji borokat különösen szerette.

A cikk végén pedig a leszármazókkal készült riportfilmet találhatjátok meg, amit anno Frei Tamás készített, benne Haynau unokája.

A cikk, a 2017. október.06-i (H)írmorzsákon volt olvasható, amelyet most újra közreadunk.

Norbi

Alapító és tulajdonos a (H)írmorzsák hír-blog oldalnak, 2016 óta. Szegeden született 1974-ben, nős két gyermek büszke apja. Érdeklődési területe a történelem, politika, és a gitáRock! 2008-óta él Írországban.

Vélemény, hozzászólás?