Múlt és a jelen: Eucharisztikus Kongresszus 1938-2021 (apai nagyim emlékére)

Emlékszem, amikor apai nagymamámnál nyaraltam, ő minden vasárnap ment a templomba. Én városi gyerekként ebből gúnyt űztem, és ahol lehetett csak bosszantottam szegényt. Emlékszem, anno nagy rebellisként szakadt farmerben, felnyírt hajjal, fülbevalóval jelentem meg a szokásos nyaralásomra (1988-ról beszélünk). Szegény nagymama meglátott s kábé sírva fakadt, majd azt mondta, hogy mit gondolnak majd róla az emberek, ha így meglátnak, azt hiszik csöves a család. A fülbevalón is megakadt a szeme, egy karika volt amin egy feszület lógott, és Jézus sziluettje szomorúan nézett le róla.  Ő ezt szomorúan vette tudomásul, és próbált győzködni, hogy legalább a feszületet vegyem le róla, mert nem szép gúnyt űzni az Úrból. Én kegyetlen voltam, és pimaszul odavágtam: “ha zavar a keresztem, és Jézus rajta, akkor leköszörülöm róla”. Ekkor ő némán, nagyon bánatos szemmel nézett rám, és magamra hagyott a csönddel, és mintha a fülbevalóm is nehezebb lett volna. Később megértettem, nem Krisztus sziluettjét kellett volna leköszörülni, hanem a lelkem (ami még megmaradt belőle), és a nyelvem kivágni.

Később változtak a dolgok, és kapcsolatba kerültem Istennel. Nem, nem úgy, mint Pataky az ufókkal. Egyik nyáron, évekkel a fenti “esemény” után, elkísértem nagymamámat a templomba, ahol végigültem vele a misét, igaz neki kellett mozgatnia engem, mert lövésem sem volt az egész menetéről. Akkor hallottam először ezt a szót Eucharistia. Kimondani is nehéz volt, hát még megérteni. Hazafelé menet megkérdeztem, mi is az? Akkor ő elmesélte nekem a jelentését, s akkor hallottam először az 1938-as kongresszusról is.

Elmesélte, mennyire fontos volt akkor a magyaroknak ez, és mekkora erőt adott ez nekik. Hazaértünkkor elénekelt egy dalt nekem, amiről azt mondta, hogy ha ezt az 50-60-as, de még a 70-es években énekelte volna nyilvánosan, bizony jöttek volna érte a rendőrök (a nagyi megrögzötten gyűlölte a komcsikat, volt is miért neki szegénynek, de ez egy másik történet). A dal, amit énekelt, az az 1938-as kongresszus hivatalos himnusza volt. Íme a dal, aki esetlegesen nem ismerné.

Akárhányszor hallom, mindig a nagyimat idézi, főleg a harcos és elkötelezett katolikus hitét, amiért tisztelem még ma is. Anno mindig amikor barátnőt mutattam be neki, egy fontos dolgot előtte el kellett mondanom nekik: Ha a nagyi kérdezi, katolikusnak vagy keresztelve, nem kell ragozni tovább!- szegény, a lányának (nagynéném) református férje lett, és gyermekei is azt vitték tovább, fiai, köztük apám nemigen vitte a hitet magával, csak a harcosságot. Én is református családba házasodtam, ahol a nagyim “ellenképe” is megtalálható, református színekben, szinte teljesen ugyanazon harciassággal.

201611111544_0001.jpg
1938-as budapesti Eucharisztikus kongresszus

A cikk címe múlt és jelen, a fenti személyes visszaemlékezés a múlt és most beszélek a jelenről is, amiért ez az írás keletkezett. Nagyim már a teremtőjénél van, és én nem hallottam ez a dalt már nagyon régen. Poroszkálok az úton, el-el botolva, de néha érzem azt, hogy nagyi lát és sokszor csóválja fejét. A jelen az, amikor csak olvasgatok amikor elém jött a hír, hogy 2021-ben ismét itt lesz az a konferencia, és mint 1938-ban, most is sok embert várnak a világ minden részéből. A pápa is itt lesz az esemény idejére, de utána tovább utazik hivatalos látogatásra északi szomszédainkhoz. Mondanom sem kell, mint mindenből ebből is politikai presztízs kérdés született, ebbe nem is mennék bele, ezt meghagyom az írástudóknak.

Erre az alkalomra is szerettek volna egy himnuszt, s ezért kortárs művészeket kértek fel. Így lett az egyik felkért Kovács Ákos is, aki szintén büszke katolikus, és Isten hite nagyon sok költeményéből köszön vissza (nem érdekel a politikai hovatartozása, mint ahogy sem Tormay Cecilnél, sem pedig Móricznál.)

Ő ezt visszautasította, mondván nem az ő szerzői stílusa és méltónak sem találta magát erre, hogy ilyen nagy művet készítsen. A kiírásra beérkező művek azonban nem nyerték el a tetszését a bizottságnak, ezért felkérték újra Ákost erre a feladatra. Ő ekkor arra gondolt, hogy egy szép művet kár lenne lecserélni, ezért inkább áthangszerelte az 1938-as művet, mondhatni a mai kornak megfelelően. Bevallom picit félve hallgattam meg, de nekem tetszett. Nem Ákos miatt, hanem maga a mű miatt, hogy milyen jól áthozta a múlt hangját a mába. Persze Ákos neve sok oldalon kiveri a biztosítékot, de ez sem kicsinyíti le a szerzői munkásságát – amit mint már sok egyéb korábbi író, költö esetében is meg kellene tudni csinálni- a politikától függetleníteni a művész személyét.

Nem ragozom tovább, jó lett a mű, amelyet angolul is megcsináltak, viszont az ország imázs videója nekem szirupos lett, kicsit “Hollywood”-szerűen hatásvadásznak jött le. Felteszem ide mind a kettő videót, s mindenki döntse el saját magában a leírtakat. Előbb jöjjön a “reklám” videó, majd pedig a dal.

És a dal:

Norbi

Alapító és tulajdonos a (H)írmorzsák hír-blog oldalnak, 2016 óta. Szegeden született 1974-ben, nős két gyermek büszke apja. Érdeklődési területe a történelem, politika, és a gitáRock! 2008-óta él Írországban.

Vélemény, hozzászólás?